Feltámad a szél és a felhők is csak gyülekeztek. Tudtam,ha arról támadnak a felhők be kell hogy engedjem a lovat. Azt az egyetlen egyet, ami még megmaradt. Felpattantam, és egy szó nélkül hagytam ott a vasárnapi asztalt.

ahogy kiléptem az ajtón, már pörgettem magamban a protokolt. Villanypásztorok ellenőrzése, egy fél abrak ; hogyne forduljon ki a ló ha bemegy a boxába,gyors léptek és majd a hívó szó. Nevén hívtam, tapsoltam, csettingettem majdnem hogy a vörös szőnyeget kezdtem volna leteríteni…mikor közel jött, prüszkölt egyet és egy kisebb magasugrással vágtába csapva rohant a legelő túlsó csücskébe.-Nah tudod mikor!…és kezdtem el amugy is felgyülemlett dühömet leadni minden féle felmenőt majd  a henteseket emlegetni. Nem érdekelte  csak futkorászott,mit sem hallva azokból amiket teljesen komolyan gondoltam. 
mikor megállt középene, elindultam felé. Csak legelészett s várta a pillanatot: mikor majdnem elhiszem hogy megfogom fogni, majd elrohan újra… 4 ilyen szitunk volt, majd valahogyan bement. Szépen a boxába. Bőrigázva csuktak be, s mentem vissza az asztalhoz.

tudtam hogy nemsokára itthon lesz a férjem. Visszaérkezésem után,Kb 2 percre már hívott.

-milyen az idő?-szakad!-lovat beengedted?-be.-baj van ?-nincs. (higy ne lenne…nem vagy itt. Anyád itt ül velem szemben és gyomoridegem van a közelében. A gyerek nem akar enni (semmit se!) minden falatért egy külön prédikációt adsz elő,a másik gyerek meg mindent eszik mindennel, én pedig nem ettem még, mert etetni akarom a gyereket…

- nemsokára megyek jó?-jó.

megjött és közölte nem is esik. Lehet nem is kellett volna beengedni… {sapka1}

említette ki kell majd engedni..rá 1 órára várva lesz e még valami csapadék, kienegem.mikor vissza mentem, hogy akkor ebédelek, cseng a telefon : segítség kell. 8 perce már jöttem vissza. A semmiből egyszer csak hatalmas cseppek estek. Követve a protkolt tettem mindent újra. Nem akar jönni…tetszik neki megint a dolog. Most még le is feküdt és hempereg… 2 x játszottuk el… bementem. Megint csak ronggyá ázva bemegyek. Ott ül a kanapén, kavargatva a cappucionoját, végigmér : - hol voltál? - beengedtem a lovat . - minek engedted ki?!- mert mondtad h majd ki kell…- de nem most gondoltam. {sapka 2} ha nem engedtem volna ki az lett volna a baj csak mondom…tapasztalatból

Azt hiszem a korosztályomnak, kik még a szájhagyomány útján terjedő vicceken nőttek fel, örök klasszikus lehet 'nyuszika és a sapka esete' . De hogy biztosra menyjünk :

Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!
Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.
- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!
- Na és most miért?
- Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért.
Így is tesznek, megkeresik a nyulat és eléállnak.
- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk.
- Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit?
- Hmm... Nézd már farkas... ezen már megint nincs sapka!

Én se jöttem volna rá helyzetem vicces oldalára, ha gazdasszonyom nem világost fel. A vicc az életem, és aminden napjaim. Megesik, hogy ok nélkül még is én leszek a hibás. Mikor a bolhákból nem elefántok,mamutok lesznek...hanem hatalmas bálnák. 

Én valahol tudom és hiszem azt, hogy az ember a másiknak nem feltétlen akar rosszat. Hogy amikor azt mondod néha düből valakinak, hogy hagyjál ; igazából belső segélykiáltást közvetítesz, mert TE IS egyedül vagy !!!

Ezek az esetek, helyzetek aztán van megtörténtek vagy nem :)